2011. január 12., szerda

A virágzás kezdeti lépései.

A virágzás a magasabb rendű növények csúcspontja. Mint minden élőlény, így a növények is törekednek fajuk fenntartására. A magasabb rendű növények ezt a leghatékonyabban a virágzással érik el. A virág megtermékenyül, majd magot érlel, ezáltal faját nemcsak egyszerűen továbbviszi, hanem megsokszorozza.
A növények nemcsak virágfejlesztéssel, és termésképzéssel biztosítják fajuk fennmaradását. Fejlesztenek olyan képleteket is, amik extrém külső környezeti hatásokat is könnyedén átvészelnek. Ilyenek a módosult gyökerek, vagy szárak.
A virág kialakulása nem egyszerű folyamat. Nagyon sok tényező összefüggése, hatása alapján alakul ki. Már a csíranövény kialakulásakor lejátszódnak olyan folyamatok, amik a virágzást megalapozzák.
A virágzáshoz vezető utat szakaszokra oszthatjuk. Ezekben a szakaszokban a növény a külső tényezőkre különösen érzékeny, s ezekre való reagálása váltja ki a virág-és termésképzést. Ehhez azonban egyéb feltételeknek is teljesülniük kell.
Öt ilyen szakaszt különböztetünk meg:
·         hő szakasz,
·         fényszakasz,
·         spektroszkópiai szakasz,
·         fényintenzitás szakasza,
·         tápanyag szakasz.
Az öt szakasz közül eddig kettőt tanulmányoztak behatóbban. Ez az öt szakasz nem azt jelenti, hogy egy növénynek mindegyiken át kell mennie, ahhoz, hogy virágozzon, hanem azt, hogy öt fő csoportba lehet besorolni azokat a tényezőket, amik hatására a növények virágot fejlesztenek. Természetesen előfordul, hogy egy növény virágképződésére több szakasz is hat, azonban nem ez a jellemző.  Az öt közül az elsővel, azaz a hő szakasszal foglalkozom részletesebben, mert ennek van a legtöbb behatása az Amarílisz virágképződésére.

Virág, virágkezdemény, virágzás, virágzat.
Milyen hasonló szavak mégis mennyire mást jelentenek. Fontos ismernünk, hogy melyik szó alatt mit értünk. Nekünk, kertészeknek nem az irodalmi meghatározás a fontos, hanem az, hogy amit az adott időben virág gyűjtőszó alatt látunk a növényünkön, milyen szakaszban van, mit igényel, vagy éppen mit nem igényel annak érdekében, hogy tovább tudjon fejlődni. Márpedig ezek az igények igencsak változnak.
 A virágzás folyamata két fő részből áll:
-          a virágkezdemények kialakulása,
-          a virág fejlődése, felnyílása.
A növények akkor képesek virágozni, ha felnőnek, azaz vagy elérnek egy bizonyos magasságot, vagy egy bizonyos kort. Ez fajonként változó. A virág fejlődése további szakaszokra bontható a:
-          embrionális virágrügy differenciálódásra,
-          egy látszólagos nyugalmi állapotra,
-          és a virágrészek gyors növekedésére, amit majd a virág felnyílása zár.
Nagyon érdekes a növények virágzása és az azt befolyásoló tényezők, és azok hatásai. Néhány érdekes kérdés:
-          Miért épp olyan színű lesz a virág? Mi tudja befolyásolni?
-          Minek a hatására alakulnak ki a virágok?
-          Mért pont annyi szirom alakul ki?
-          Mért pont akkor virágzik?
És még sorolhatnánk tovább. Egyszer a virágzás bővebb tárgyalására is sort kerítek.
Ez a cikk a virágkezdemény kialakulásával foglalkozik.

HŐ SZAKASZ
Röviden azt jelenti, hogy az egyéves, egyéves-áttelelő és a kétéves növények teljes életciklusuk teljesítéséhez, fiatal korban bizonyos ideig alacsony hőmérsékletet igényelnek. Tehát ahhoz, hogy virágozzanak hideghatás kell, hogy érje őket. Ennek a hideghatásnak a nagysága és időtartama fajonként eltérő. Azaz növényenként más-és más hőfokon eltérő hosszúságú ideig van szükség arra, hogy kialakuljon a virágkezdemény.
A hő szakaszt idegen néven vernalizációnak, vagy jarovizációnak is nevezzük. VERNUS=TAVASZ, JAROVE=TAVASZI GABONA.

A növények tudományos nevét latinul adják meg. Kertész szakemberek számára ez a latin név a biztosíték arra, hogy egy név alatt mindenki ugyanarra a növényre gondol. Hétköznapi nyelven egy növénynek akár ötven neve is lehet, ami szinte garancia a tévesztésükre, és akkor még nem is említettem a hasonló nevek összekeverését pl. aranyeső-aranyvessző, vagy liliomfa-tulipánfa.
A tudományos név többnyire három részre tagolódik. Primula denticulata ’Alba’
Az első a gyűjtőnév, nemzettségre, növénycsoportra utal, ez a vezetékneve a növénynek. Primula=Kankalinok. A második a csoporton belül zömében az adott növény egy tulajdonságára utal, itt a növény fogazott szélű levelére Denticulata=fogazott. A második tag a keresztnév. A harmadik pedig még konkrétabbá teszi a növényt, azaz az adott növény egy fajtájára, változatára utaló név, ami sokszor nem konkrét tulajdonságra utal, hanem a nemesítőjére, régebben ez is latin volt, ma már ritkábban. A harmadik részt mindig idézőjelek közé tesszük. Példánkban az Alba latin szó és fehéret jelent. A virág fehér színére utal. Tehát:
Primula denticulata ’Alba’=fehér virágú, fogazott levélszélű kankalin.
A hő szakaszról tömören az alábbiakat érdemes tudni:
1.       Nem minden áttelelő növény igényli. A tavasziak csak igen ritkán kívánják a meleg vernalizációt, ami azt jelenti, hogy a csírázás előtt, vagy alatt 10-12 0C-ot 1-2 héten át igénylik.
2.       Néhány faj őszi és tavaszi jellegű növényként is viselkedik. Alkalmazkodnak a vidék klímájához. Hideg tavaszokon a rövid hideghatást igénylő őszi fajták is biztosan virágoznak, teremnek.
3.       Különböző fajoknak, különböző fejlődési stádiumban van szükségük a hő szakaszra. Azaz a hagymásoknak a hagymába visszahúzódva nyugalmi stádiumban, míg a kétéves (százszorszép, árvácska, nefelejcs stb.) növényeknek tőlevélrózsás állapotban, más fajoknak mag állapotban.
4.       Mesterséges hőkezelés esetén egyenletesebb csírázásra, virágzásra számíthatunk.
5.       A hő szakasz megszakítható, majd folytatható, az így többször adagolt hideghatások összeadódnak.
6.       A vernalizáció visszafordítható, azaz a hideghatásra kialakult pozitív hatást (kialakuló virágkezdemény) magas hőmérséklettel megsemmisíthetjük.

Amarílisz gazdák figyelem!
       A 6.-os pont nagyon fontos. Hiába alakul ki a hagymán belül a virágkezdemény, ha a virág fejlődésének elindulása előtt túl meleg helységbe visszük, és ott akarjuk virágzásra bírni, akkor könnyen előfordulhat, hogy csak sok levelet hoz, virágot pedig nem. Általában a tartósan 20 fok fölötti hőmérséklet fejt ki negatív hatást a virágzásra.
7.       A hő szakasz élettani folyamat, hatására a tenyészőcsúcsban mennek végbe folyamatok, tehát a tenyészőcsúcs alakul át virágkezdeménnyé, nem pedig egy új szerv keletkezik, hanem szöveti differenciálódás zajlik.
8.       Nem ismerjük a folyamat pontos biokémia lefolyását.
9.       Bizonyos esetekben a hideghatást ki lehet váltani hormonos (giberellines) kezeléssel, vagy állandó megvilágítással.
A többi szakasz tárgyalására most nem térek ki. Részletesebben még a fényszakaszról van ismerete a tudománynak. Ez is egy nagyon érdekes terület sok minden múlik a fényen is. Néhány közismertebb növény, melyek virágzását nagyban befolyásolja a fény: Mikulásvirág, Krizantém, Őszirózsa, Korallvirág, Pillangóvirág.

A zöldségfélék világából is hoznék egy érdekes példát a cikk végén. Biztos sokan ismerik már a vöröshagyma termesztés mesterfogásait. Van egy hároméves hagymatermesztés, amikor az első évben elvetik a magot, az kikel, és a nyár végére megfelelő méretű, és minőségű dughagymát nevel. Ezt a dughagymát egyes fajtáknál ősszel, másoknál tavasszal elduggatják és abban az évben szép nagyra nő a hagyma. Igen ám, de mi van akkor, ha virágot hoz, mert ugye a hagyma két éves és a második évben hozza a virágát. Ekkor bizony minél előbb ki kell törni a virágot, mert különben erre fordítja az energiát a növény, így a hagymatest kicsi marad. A hároméves hagymatermesztésnél elérik, hogy csak a harmadik évben hozzon virágot a hagyma. És mindezt a hőkezelés segítségével. A vernalizáció virágzásra gyakorolt pozitív hatását hőkezeléssel megfordítják (6. számú pont) Télen a dughagymát meleg helységben, bent a lakásban, közel a fűtéshez 25 fok felett tárolják, ami hatására visszafordul a virágkezdemény kialakulása, így a kiültetett dughagyma nem fog virágozni.
   Azt gondolom ez is csak azt erősíti, hogy érdemes a kertészkedés elméleti részével is ismerkedni.

2011. január 8., szombat

A hunyor más néven Karácsonyi rózsa, vagy Krisztusgyökér













Botanikai neve feltehetően mérges voltára utal. A görögből származó elnevezés szerint hellein=ölni, bora=étel. A gyűszűvirághoz hasonló glikozidokat tartalmaz, amit szívgyógyászatban használnak.
A keresztény mondavilág szerint annak az istállónak a közelében figyeltek fel az emberek először erre a virágra, ahol Krisztus született.


 








A 16. századtól, főleg német nyelvterületen máig tartó hagyomány, hogy szentestén egy cserép karácsonyi rózsa fehér virágaival díszitik az ünnepi asztalt.
Karácsonyi rózsának is nevezték, mert a fekete hunyor (Helleborus niger) már nagyon korán virágzik, olykor már karácsony idején, s a szerelmes emberek ezzel kedveskedtek egymásnak a szent ünnep idején.


Már az ókorban is jól ismerték, de mint mérges növényt. A gallok például vadászaton ennek levébe mártották nyilaikat, s azt állították, hogy az így elejtett állat húsa sokkal finomabb. A görögök orvosságként használták. Olyan erős volt a hatóanyaga, hogy csak felnőtt férfiakat gyógyítottak vele. Sok más gyógyhatása mellett a dühöngést is gyógyította.





Valamennyi faj gyöktörzses évelő. A helleborus nemzettséghez 22 faj tartozik. Közülük a fontosabbak felsorolva:
Helleborus niger-Fekete hunyor
Helleborus x sternii-Rózsás hunyor
Helleborus torquatus-Díszes hunyor
Helleborus multifidus-Szabdaltlevelű hunyor
Helleborus argutifolius-Korzikai hunyor
Helleborus viridis-Zöld hunyor
Helleborus foetidus-Büdös hunyor
Helleborus dometorum-Kisvirágú hunyor
Helleborus odorus-Illatos hunyor
Helleborus lividus-Mallorcai hunyor
Helleborus purpurescens-Pirosló hunyor



Elterjedési területe: Fellelhetőségének központja a mediterrán térség, de előfordulnak még Kis-Ázsiában és a Kaukázusban is. Termesztőterülete nagyon kiterjedt, színgazdagsága és korai virágzása miatt nagyon kedvelt. Hazánkban is termesztik, de jelentősége nem olyan nagy, mint más európai kultúrákban.


Talajigénye: Általánosságban elmondható, hogy nedves, morzsalékos, jó levegő gazdálkodású, meszes, mélyrétegű, jó vízáteresztő képességű talajokat kedvel. Talajigénye fajtánként némileg eltérhet.
Fényigénye: Kora tavasszal virágzik, bokrok, fák alatt érzi jól magát, ezért félárnyékos helyet biztosítsunk neki.
Telepítésükre legjobb a nyár vége; augusztus-szeptember. Természetben is ilyenkor érnek be magjaik. Erős és húsos viszonylag hosszú gyökere miatt legalább két ásónyom mélységben kell meglazítani a talajt. Az ültető gödörbe szórjunk komposzttal kevert laza földkeveréket és mésztartalmú műtrágyát. Tőosztással a második évtől virágozhat, magvetéssel viszont csak négy év múlva virágzik. Virágot csak akkor fejleszt, ha jól érzi magát. A szaporítgatás helyett azt javaslom, hogy cserepes növényként szerezzük be a kertészeti árudákból.



Különféle méretben, ennek megfelelően eltérő árakon szerezhetők be, de mivel előneveltek már a beszerzés évében virágoznak. 350-500,-Ft-os áron lelhetők fel.
Cserepes hajtatásra is alkalmas. 15-20-as cserépben kell megfelelő méretű tővé nevelni, majd ősszel fagymentes helyen pihentetni. Novembertől mérsékelten meleg helységben, rendszeres öntözés mellett virágoztatjuk. Szép dísze lehet a karácsonyi asztalnak.
A képeket kedves kertész barátomtól, Szakszon Lászlótól vettem át.







  

2011. január 5., szerda

Mikulásvirág-Euphorpia pulcherrima


Az év végi ünnepek közeledtével megjelenik a virágüzletekben az egyik legkedveltebb téli virág a Mikulásvirág-Euphorbia pulcherrima. Attraktív megjelenésének és csábító színeinek köszönhetően nehéz neki ellenállni. Szinte mindenkinek - akinek volt már mikulásvirága - vannak vele kellemetlen tapasztalatai. Nem könnyű megtartani, és ismételt „virágzásra” bírni, sokszor néhány hét alatt teljesen elpusztul, sőt elég egy alapos melléfogás, és pár napon belül lehullatja színes leveleit.
A „virágzást” nem véletlenül tettem idézőjelbe, ugyanis nem a virága a fő dísze, hanem a színes fellevele. Az 1. számú ábrán jellegtelen apró virágait látni.


1. számú kép
Ebben a cikkben röviden bemutatom a növényt, és megpróbálok olyan hasznos tanácsokat adni, amik hozzásegíthetnek ahhoz, hogy sikeresen neveljük a mikulásvirágot.
A mikulásvirág Közép- és Dél-Amerikából származik. Az alapfajból a nemesítésnek köszönhetően napjainkra megközelítőleg 100 fajtát kreáltak. Felleveleinek alapszínei a piros, fehér, bordó, vagy rózsaszín. Ezeknek árnyalataival, mintázataival is találkozhatunk. Van törpe, közepes és egy métert meghaladó magasságú is, kapható szimpla és dupla fellevelű. Egyszóval az ínyencek számára adottak a lehetőségek arra, hogy a karácsonyi dekorációjuknak megfelelő színben és méretben válasszanak mikulásvirágot.
A virág évelő, az alapfaj őshazájában inkább cserje, mint lágyszárú, végleges magassága két méter fölé és nőhet, sűrűn elágazódó, jellemzően cserjeformát ölt. A 2. számú képen egy szabadban nevelkedett mikulásvirág sövényt láthatunk.



2 számú kép - mikulásvirág sövény

Megtört szárából és leveléből a kutyatejfélékre jellemzően tejnedv folyik. Nagyobb mennyiségben elfogyasztva kellemetlen hatásokat idézhet elő emberben és kedvenc háziállatainkban. Érdemes tehát figyelni a kisgyerekekre.
Gyökérzetét hajszálvékony gyökér tömkelege alkotja. Egyik legnagyobb baj forrása pont ez a gyökértömeg, ami vékonyságának köszönhetően pillanatok alatt kiszárad. Őshazájában a trópusi esőerdőkben a talaj állandóan nedves, de nem pangóvizes. Az esőerdők lombfelületének hatalmas párologtató hatására a víz állandó körforgásban van. Amint aláhullik az égből a leveleken legurul az talajszintre, de egy része már a leveleken marad, onnan elpárolog. A talajt elérve abba beszivárog, ahol a mohó gyökerek rögtön fogyasztani kezdik. Ami a sekélyebben elhelyezkedő gyökerek nem tudnak felszívni a talaj mélyebb rétegeibe szivárog, ahonnan a hatalmas fagyökerek szívják ki, ezzel biztosítva, hogy ott ne gyűljön össze, nem álljon meg magas talajvízként, vagy ne keletkezzen felületi belvíz. Ennek a folyamatos vízáramlásnak köszönhető, hogy a talajban egyirányú mozgás alakuljon ki, azaz felülről lefelé, így talajsók nem tudnak felhalmozódni, a felszín felé mozogni, a talaj mindig felfrissül, megújul. Ebből a kis kitérőből következik az, hogy a mikulásvirág:
  • kerüli a pangóvizet,
  • állandó nedvességet, párát igényel,
  • szenved a talaj káros sótartalmától.

Ezt a három tényt ismerve, és alkalmazva szinte garantált a siker. Nézzük, hogyan is gondozzuk.
A birtokunkba került virágot világos hűvös helyre állítsuk. Ez lehet egy hideg ablak, vagy fűtetlen üvegezett veranda stb. Ideális számára a 16-18 Celsius fokos helység. Erősen fűtött meleg, száraz levegőjű lakásokban halálra van ítélve. Javaslom, hogy ilyen helyekre abban a tudatban vásároljuk, hogy csak néhány napig díszít. Megfelelő hőfokú helységben cserepét állítsuk olyan közegre, ami folyamatosan párologtat, de az abban álló vízzel a növény, és a földje közvetlenül nem tud érintkezni. Ilyen közeg lehet az agyag granulátum, folyami kavics, mosott kvarchomok, többrétegű filc stb. Így tudjuk biztosítani számár a párás levegőt. Csak olyan gyakran öntözzük a virágot, hogy a földje ne legyen túl nedves, de ügyeljünk arra, hogy ki se száradjon. Egyszeri kiszáradás a növény életébe is kerülhet. Kéthetente tápoldatozzuk vízben oldott műtrágyával. Vagy a tápanyagot fokozatosan leadó műgyanta bevonatú korszerű tápokkal, amikből típustól függően havonta negyedévente, vagy félévente kell adagolni a földjébe.



Figyelmes gondozás mellett februárig megtartja színes leveleit. Február környékén azonban elkezdi hullajtani leveleit, ami természetes folyamat a mikulásvirágnál. Elkezd alulról felkopaszodni. Azért, hogy ezt megakadályozzuk, vágjuk vissza felére a növényt, és pihentessük. Csökkentsük az öntözést, hagyjuk abba a tápoldatozást, helyezzük hűvösebb, 10-15 Celsius fok közötti helyre. Egészen addig pihentessük így a virágot, amíg a kinti körülmények alkalmassá válnak számára. Ez valamikor május közepe táján érkezik el (bár a mai időjárási körülmények között, akár április elején is kánikula lehet).


Nyárra helyezzük ki a szabadba. Vállalkozó szellemű kertészek bátran kiültethetik a szabad földbe is. Az igényeit azonban sose hagyjuk figyelmen kívül. Tápdús, laza szerkezetű, jó vízelvezető képességű talaj, félárnyékos hely. Kerüljük a tűző napsugarakat, ez ugyanis károsítja a leveleket. Öntözzük és tápoldatozzuk rendszeresen. Az első hajtásokat vágjuk félbe, ezzel tovább dúsítjuk a bokrot, és megakadályozzuk, hogy túl nagy növénnyé fejlődjön. Ősz végére egy haragoszöld, dús lombú növénnyé fejlődik.
Ha nem ültetjük szabad földbe, akkor is szükséges nagyobb edénybe átültetni. Az átültetéshez vásároljunk számára megfelelő földkeveréket. Hasznos lehet, ha a cserép aljába apró szemű mosott kavicsot, vagy agyaggolyót szórunk néhány centi vastagságban.
Ahhoz hogy karácsonyra „virágba” boruljon 70 hosszú éjszakára van szüksége, azaz napi 14 órán át sötétben kell tartanunk. Ezt úgy érhetjük el, ha szeptember végétől minden este sötét helyre rakjuk és 14 óra hosszat ott tartjuk. Ne feledjük, hogy attól a pillanattól, hogy a házba visszük biztosítani kell számára a korábban már leírt hűvös, párás körülményeket.
Remélem sokaknak sikerülni fog megtartani és újra beszínesíteni a mikulásvirágát.